Ahogy az előző posztban is megjegyeztem, baromira nem tudtam semmit a kutyázásról. Semmit.

Az én fejemben az volt, hogy majd lesz kint egy kutyánk, tök cuki, és ha kimegyek a teraszra egy-egy cigire akkor majd jól mindent is megtanítok neki majd hagyom hadd kutyuljon tovább.Ennél nagyobbat viszonylag ritkán tévedtem, és ezen az úton nyilván nem is utoljára.

Alapvetően az a célom ezzel a bloggal, hogy segítsek. Megosszam a tapasztalataimat egy olyan területen amiről semmi fogalmam sem volt mindezt úgy hogy értelme is legyen.

Tudom én hogy rengeteg kutyás blog poszt videó van, nem kevés hasznos is belőle, de nekem ezek csak apróságokat segítettek, nem tudtak végigvinni egy folyamatot így remélem hogy ez a blog jobban "hozzád" szól kedves Olvasó.

Akkor merült fel bennem egy ilyen írás szükségessége, amikor egy barátom kutyázni kezdett. Ajánlottam hogy szívesen segítek (pár dolgot már tudunk) és kérdezzen bátran, főleg ami az alapokat illeti. Csak legyintett, hogy "áh, én már ezt tudom". Nem kicsit kerekedett el a szemem, tudtam hogy tapasztalat híján van. Én naív megkérdeztem, hogy honnan.

Jött a büszke válasz: "megnéztem egy csomó youtube videót"....

Ennek 4 hónapja és nincs a kutyáknak stabil behívhatósága, az alap engedelmes dolgok is csak ímmel-ámmal mennek.

Szóval haszonsak a jútúb videók persze, nem kétlem, segít az embernek itt-ott, de manapság olyan világot élünk - tisztelet a kivételnek - hogy valaki megnéz n+1 videót (ahol egy feladatot egy abban már jó kutyával mutatnak meg ugye), a gazda jól felszívja magát, felkapja a jutifalatokat meg az ebét és nekikezdés a következő történik:

1. Először a kutya néz szép okos szemmel és fogalma nincs hogy a gazda mi a francot akar.

2. A gazdában elindul felfele a pumpa mert a videóban nem ez volt. 

3. A gazda és a kutya is egyre feszültebb.

De mi is történik valójában? A fenti pontok bármelykénél bekövetkezik a "hagyjukafrancbaazegészet" életérzés és a gazda vérmérsékletétől és próbálkozások számától függően ez rövid- vagy hosszútávú, neadjisten végleges lesz. Ezen felül a kutya is teljesen befeszül, mert bár sejti hogy a gazda akar tőle valamit de ha megfeszül is, nem tudja azt kitalálni. Plusz empatikusabb kutyánk sík ideg lesz, mert a gazda is ideges...

Nyilván mi is így kezdtük. Sőt, ha hozzávesszük hogy én egy baromi türelmetlen ember vagyok még "ígyebben" kezdtük. Nekem szerencsém volt mert Keldában egy border collie munkaautizmusa veszett el ezért minden alkalommal hajlandó volt belekezdeni valami szinte értelmetlenbe.

Tehát ezen bloggal azt szeretném közkinccsé tenni, hogy hogyan tudunk megtanulni

1. tanítani

2. figyelni a kutyánk jelzéseire

3. figyelni saját testbeszédünkre

4. jól érezni magunkat mindeközben.

Legalábbis remélem hogy ezt sikerül elérni... Végezetül ím egy fótó az első ültetésről amit Kelda megtanult.

azaz azt hittem hogy megtanult de neeeeem... csak szerencse :D

Sziasztok!

Joggal merül fel bárkiben is hogy mi a fenének kell egy újabb kutyás blog, mit lehet ebből kihozni?

Hát... Remélem sokat.

Az alapgondolatom az hogy szeretném megosztani a tapasztalataimat a kutyanevelés, -kiképzés és egyáltalán egy négylábúval történő életről úgy hogy előtte erről az egészről fogalmam sem volt.

Hogy miről lesz szó? Tanulási módszerekről, fejlődésről, kommunikációról ilyesmiről. Ja és jó sok sztoriról.

Rólunk röviden, mert tényleg nem ez a lényeg csak segít képbe kerülni hogy honnan is indulunk.

Nos, 2019-ben költöztünk a feleségemmel kertes házba és a tervezési fázisban egyik reggel úgy keltem fel, hogy "ha van kert akkor kell kutya is". Ez azért kicsit erős volt, mert soha nem volt kutyám (a nejemmel egy darabig éltünk együtt 3 generációnyian egy házban ahol volt egy kutya is aki kerti díszként funkcionált kb.) és semmit sem tudtam a kutyázásról.

Na innen indultunk. Költöztünk, és másnap beköltözött hozzánk Kelda a labrador kislány és fenekestül felfordult az életünk... 

Az együtt megtett út során szerzett tapasztalatainkról fog szólni ez a blog.